Fenegyerek, mert nem átallja megváltoztatni mindazt, amit a zeneművek előadásával kapcsolatban az iskolákban tanítanak. Tetszést kelt és megbotránkoztat egyszerre. Egyetlen vezérlőelve a gyönyörködtetés. Varnus Xaver , a legendás orgonista visszavonult. Pontosabban egy olyan kis Somogy megyei településre költözött, amely a maga kétszáz lakosával csak a katonai térképeken szerepel. A kis házba belépvén Xaverra jellemző enteriőr fogadott. Bordó alapon aranyszínű barokk levél-ornamentikák keringtek a selyemtapétákon, az ablakok körül hatalmas aranyozott képkeretek keretezték be a kitárt ablakon beáradó tájképeket, így az ablakokon keresztül valóban festői kép tárult elénk. Xaver büszke volt új házára.

– Mióta él itt?

– Tíz éve vásároltam ezt a birtokot a kis házzal. Az évek során egyre többször éjszakáztam itt, míg annyira beleszerettem, hogy már több időt töltök itt, mint Budapesten.

– Mégis, mi vonzotta?

– Kell egy kis változatosság az életben. Közel van a Balaton, közelebb van Európa is. Szeretek sétálni. Másrészt az, hogy a környékbeli kutyáknak nem én vagyok a vacsoraálma, hiszen ahogy közeledem hozzájuk, abbahagyják az ugatást, és undorral arrébb mennek.

– Az itt élő emberek tudják, hogy ön ki valójában?

– Azt soha nem mondják, hogy „Ugye, maga Varnus Xaver?”, de ha bemegyek egy üzletbe, rögtön kisereglik a boltvezető vagy a segédje, és ők személyesen segédkeznek vásárlásomban. Egyszerűen kedvesek az emberek, és ez nagyon jó.

– Itt szólították már le?

– Nem. Itt olyannyira zárt a közösség, hogy a leszólítás nem divat. Tudják, ki vagyok, tudomásul veszik, és ha valami dolguk van velem, idejönnek és megbeszélik velem.

– Miben másak az itteni emberek?

– Itt nem tagadják le, hogy alkoholisták.

– Budapesten majdhogynem „átjáróház” volt a lakása. Gondolja, hogy ebben az eldugott faluban kevesebb lesz a látogatója?

– Nem úgy tűnik, sokan jönnek le hozzám. Már gondoltam rá, hogy a MÁV-tól jutalékot kérek a hirtelen megnövekedett jegyeladás okán.

– Korral jár, hogy az ember leköltözik vidékre, távol a város zajától?

– Ez mindenképpen periodikus. Ha valaki nagyon fiatalon lesz közismert, az várhatóan hamarabb jut el erre a pontra. Gondolom, Uhrin Benedek is komolyan fontolgatja már a visszavonulást, és ez nála nem a korából fakad, hanem abból az irdatlan felkapottságból, amelyben az utóbbi időben része volt.

– Milyen ajándékokat szokott kapni?

– Nagyon sokfélét. Az autótól az orgonán át a zuhanykabinig mindenfélét.

– Együtt él most valakivel?

– Nem.

– Miért? Nem találja az igazit?

– Az igazi nem talál engem.

– Szándékában áll ezen változtatni?

– Pesten, a lakásom előtt nem tudtam volna kitenni hirdetőoszlopot, itt viszont lehet, hogy kiakasztok egy táblát: „Minden megoldás érdekel!”

– Tudvalevő, a szexualitás elég fontos szerepet játszik az életében. Nem érzi úgy, hogy sokat beszél erről a témáról?

– Lehet, hogy igaza van, ezért ne is beszéljünk róla. Már unom a szexualitáshoz kapcsolódó kérdéseket.

– Milyen gyermekkora volt?

– Átlagos. Nagyon sok élményben volt részem, de teljesen átlagosan éltünk.

– Szülei milyen pályára szánták?

– Egyáltalán nem befolyásoltak semmilyen irányba sem. Egyedül a nagymamám szerette volna, hogy agysebész legyek.

– Szülei mivel foglalkoznak?

– Édesanyám programozó-matematikus, édesapám dzsessz-zongorista és fotóművész.

– Édesapja visszavonult már, vagy még hallható valahol a játéka?

– Igen, idősebb Varnus Xaver már sokkal kevesebbet zongorázik, inkább már csak magának játszik. Előkelő idegen lett belőle.

– Van testvére?

– Varnus Ádám.

– Milyen viszonyban vannak?

– Vagyunk.

– Szüleivel?

– Megvagyunk.

– Mit enne most a legszívesebben?

– Nyers brokkolira kent gomolyatúrót. Meg egy kis Gerbeaud-tortát.

–  Mit olvas éppen?

– Legalább négy könyv volt éjjel a kezemben. Az egyik Edith Piaf emlékirata, aztán egy nagyon ritka olvasmány: Füst Milán szexuálpszichológiai könyve. Egy Balzac novellát is olvasok, és a Satirycon egy fordítását is, de az különösebben nem tetszett.

– Mikor döntötte el, hogy orgonista lesz?

– Annyira kicsi voltam, hogy már nem is emlékszem. Nagyon korán tudatosult bennem, hogy orgonálni szeretnék.

– Hol hallott orgonát először?

– Lemezen. Apám lemezein hallgattam a C-moll prelúdium és fugát, és a D-moll tokkáta és fugát.

– Művelt embernek tartja magát?

– Mihez képest?

– Az átlaghoz képest.

– Ha nem tűnik szerénytelenségnek, akkor igen.

– Van felsőbbrendűségi érzése?

– Nem érzem. Csak türelmetlen vagyok az emberi hülyeséggel szemben, ezt viszont sokan összekeverik a felsőbbrendűséggel. Amikor már valaki tizennegyedszer akar elmondani nekem valami hülyeséget, én faképnél hagyom. Ilyenkor azt hiszik, hogy nagyképű vagyok, holott egyszerűen csak tudom, az ember élete – szerencsés esetben – harmincezer napból áll, s ebből én nem szeretnék fölösleges órákat pazarolni ostoba dolgokra.

– Miért Magyarországon él, kanadai állampolgár létére?

– Miért, nem szép ez a kies ország?

– Ugye ön kozmopolita? Szereti ezt a kifejezést?

– Nálam a kozmopolitizmus azt jelenti, hogy minden népet elfogadok és szeretek, mindenhol meglátom a szépet. Érdekel a másféle kultúra, tehát nem húzódom be feltétlenül a birkagulyás és Jókai Mór szerelmeseként szűkebb vackomba.

– Az összes ország közül Magyarországot szereti a legjobban?

– Az ember jól teszi, ha ott hal meg, ahol született.

– Miért?

– Valami genetikai ültetvényünk miatt. A dél-afrikai légy is ritkán vándorol ki, mondjuk Amerikába.

– Véleménye szerint mi az, amiben Magyarországnak változnia kéne, mondjuk Kanadához képest?

– Társadalmi szinten mindenben. Kanada egy társadalom, Magyarország pedig egy veszteséges nagyvállalat. Itt igen sokan ellopnak és hazavisznek mindent, amit csak lehet. Kanadában nincs ilyen. Ott az emberek Kanadát szeretik, nem pedig a saját otthonukat. Magyarországon – ahogy észrevettem – nem létezik hazaszeretet. Csupán töredékekben, egy-két emberben. Itt az emberek szeretik a saját utcájukat, a házukat, a családjukat, de az ország egészéért semmiféle felelősséget nem éreznek.

– Abban a korban élünk, amikor a határok átjárhatóságáért küzdenek. Jó dolognak tartja ezt?

– Egy bizonyos szintre el kell jutnunk, hogy ebbe a nagy komplexbe tartozhassunk. Aki Magyarországon eldobja a szemetet, az vélhetően Hollandiában is el fogja dobni

.– A saját véleményét mindig az abszolút igazságnak tartja?

– Nem. Csak éppen rám érvényes jobbat nem tudok.

– Ön szerint mit szeretnek önben az emberek?

– Nem tudom. Ön szerint?

– Esetleg a személyiségét...

– A személyiségemet nem is ismerik.

– A giccsről mi a véleménye?

– Minden giccs jónak indul.

– Mitől lesz valakinek stílusérzéke? Önről köztudott, hogy betegesen odafigyel a tárgyak stílusának összeegyeztetésére.

– Neveltetés, intelligencia. Amennyire értek a lakberendezéshez, olyannyira nem értek a ruházkodáshoz. Nagyon csúnya ruhákat tudok felvenni vagy rossz párosításban szépeket. Ezen a ponton le vagyok maradva másoktól, ezért mindig szakemberek tanácsait kell kikérnem.

– Hogy van Nick, a Franciaországban született fia?

– Jól van. Nyáron itt töltött egy hónapot.

– A három fia közül kivel tartja még a kapcsolatot?

– Mindhárommal, de Nickkel a legjobban.

– Nem hiányzik, hogy gyereket neveljen?

– Nem, mert én a barátaimat is nevelem, éppúgy, ahogy ők is nevelnek engem. A nevelés nem korhoz kötött. Nick, a maga nyolc évével sokkal megfontoltabb, bölcsebb, mint sok harmincéves körülöttem.

– Meddig akar élni?

– A dolgoknak rendelt idejük van. Az élet nem ér meg annyit, hogy mindenáron ragaszkodjunk hozzá. Ameddig kellemes és jó, addig nyilvánvalóan nem fontolgatjuk, hogy véget vessünk neki. Az örök kérdés, hogy veszel egy autót újonnan, és eladod-e háromévesen, vagy nem. Ha háromévesen eladod, akkor örökre az az emléked marad, hogy az egy jó autó. Ha vársz még egy jó pár évet, akkor azt fogod elraktározni magadban, hogy vettél egy szörnyű tragacsot, amivel csak bajod volt.

– Milyen emberek határozták meg az életét?

– Faludy György, akivel sok időt töltöttünk együtt, és sokat olvastam tőle, Kistétényi Melinda, akitől orgonálni tanultam, Pierre Cochreau, aki 1984-ig a Notre-Dame orgonistája volt, valamint Kosztolányi Dezső.

– Hogyan fog itt a gasztronómiai szenvedélyeidnek élni? Nincs is konyha a házadban!

– Szakácsnőt tartok. Megadom neki a kedvenc ételeim receptjét, ő pedig elkészíti.

– Szereti a magyaros ételeket? Hurka, kolbász?

– A falra mászom tőlük

– Hogyan tovább?

– Valószínűleg igen nagy hangsúlyt fogok fektetni arra, hogy egy kicsit menedzseljem a komolyzenét. Ez az az effektus, amikor az iskolában megszólal a tanárnő, hogy most Mozartot fogunk hallgatni. A gyerekeket persze mindaddig nem érdekli, amíg rá nem jönnek, hogy mondjuk a telefonjuk csengőhangja ugyanaz. Ezek azok az apró dolgok, melyeken nagyon sok múlik.

– Négy év elteltével újra lemezt adott ki Télikert címmel. Miért várt ennyit?

– Csak a magyar politikusok olyanok, hogy akkor is beszélnek, amikor nincs mondanivalójuk. Nekem most jött el a mondanivalóm. Szerettem volna egy nagy ajándékot adni azoknak, akik kedvelik orgonajátékomat.